Betegségekről
Csípőficam esetén a combfej nem a medencecsont vápájában, hanem abból kicsúszott helyzetben, a vápa felett helyezkedik el. A csípő ficama nem túl gyakori betegség, és legtöbbször már a születés pillanatában fennáll.
Gondos vizsgálattal a csípőficam nagy biztonsággal kiszűrhető. A csípőszűrés jelentősége abban áll, hogy a nagyon korán (maximum 4 hetes korban) felismert és megfelelően kezelt csípő akár teljesen gyógyítható.
A csípőízületi diszplázia lényegesen gyakoribb betegség. Általában már a születéskor fennáll. A csípőízület nem teljesen normális alakban fejlődik, jellegzetes eltérések alakulnak ki a vápán és a combcsonton is. Fontos, hogy ilyenkor a combfej a vápában helyezkedik el, nem ficamos helyzetű. A csecsemő vizsgálata során több kisebb-nagyobb gyanújelek utalhatnak diszpláziára. Ha a vizsgáló orvosban felmerül ennek lehetősége, ultrahang vizsgálat szükséges.
A csípőszűrés azért fontos, mert a diszpláziának nincsenek olyan jellegzetes tünetei, mint a csípőficamnak. A korai kezelés megkezdése itt is igen fontos, mivel 3-4 hónapos korig a csípőízület igen rugalmas, a kezelésre rendkívül jól reagál.
A kezelés az ultrahangon észlelt eltéréstől függ.
Kisebb elváltozás csípőtornával teljesen gyógyítható.
Középsúlyos eltérés esetén terpeszbetétes nadrággal egészítjük ki a tornát.
Súlyosabb esetben bőr szíjazat (Pavlik-hám) szükséges, mely az alsó végtagokat a csípőízület fejlődéséhez legmegfelelőbb helyzetben tartja. A Pavlik hámmal történő kezelés időtartama annál rövidebb, minél hamarabb kerül felismerésre és kezelve az elváltozás.
Sarok fájdalom (calcaneodynia), sarkantyú
A saroktáji fájdalom viszonylag gyakori panasz. A sarok területe a járás során igen nagy terhelésnek van kitéve, így bármilyen károsodás, gyulladás, túlterhelés hamar saroktáji fájdalomhoz vezet. A leggyakoribb okok, melyek a láb hátulsó részén fájdalmat okozhatnak:
- talpi sarkantyú
- hátsó sarkantyú
- az Achilles ín gyulladása
- a sarokcsont cisztája
- a sarokcsont törése
A talpi sarkantyú a fentiek közül is a leggyakoribb betegség. Valójában a fájdalmat nem a talpi csontkinövés - sarkantyú - okozza, hanem a láb túlterhelése miatti csonthártya gyulladás. A csontkinövés csak elhúzódó esetekben alakul ki a csonthártya gyulladás következtében, és csak igen ritkán nő akkorára, hogy műtéti eltávolítást igényeljen. Mivel a fájdalom oka a gyulladás, így a kezelés is elsősorban a gyulladás csökkentésére irányul, nem a csontkinövés eltávolítására.
A fentiekhez hasonló okokból alakulhat ki a sarokcsont hátulsó felszínén is sarkantyú az Achilles ín túlterhelése, gyulladása miatt. Ez ritkább kórkép, de itt a csontkinövés általában zavaróbb a cipő nyomása miatt, így gyakrabban kényszerülünk műtéti eltávolításra.
Hogyan kezelhető a saroktáji fájdalom? A talpi sarkantyú kezelésében nagy szerepe van a megfelelő, kényelmes cipőnek, és az abba elhelyezett speciális talpbetéteknek. Ezek lehetnek lyukasztott sarokpárnák, vagy szilikonos, zselés sarok-ékek. Fizioterápia, terápiás röntgen besugárzás a gyulladást jól csillapítja. Amennyiben a fentiek nem hoznak érdemi javulást, az érzékeny, gyulladt csonthártya fájdalma injekciós gyulladáscsökkentővel igen eredményesen kezelhető. Legvégső esetben a csontkinövés műtéti eltávolítása hozhat megoldást az elhúzódó fájdalmakra.
A hátulsó sarkantyú általában kényelmes, puha sarkú cipőben nem okoz lényeges panaszt. Ha nagyra nő, műtéti eltávolítása indokolt.
Porc rendellenességek, porckopás (artrózis)
Az ízületeket alkotó csontvégek felszínét igen ellenálló, erős üvegporc réteg borítja. Ez a felszín biztosítja az ízületek sima mozgását. Az üvegporc igen kevés sejtet tartalmaz, emiatt regenerációs képessége elég csekély.
porckopás (artrózis)
Az ízületi porc kopása igen gyakori betegség, minden ízületben előfordulhat, jellemzően a nagy terhelésnek kitett alsó végtagi ízületekben, az ágyéki gerincen alakul ki. Ritkábban a könyök, a váll ízületei is érintettek lehetnek.
Kialakulásának okát nem mindig tudjuk pontosan, de számos olyan tényező ismert, mely a porckopást előidézheti, pl:
- túlsúly
- kifejezett mozgásszervi túlterhelés
- az ízületek vagy csontok tengelyeltérései
- autoimmun ízületi gyulladások
- az ízület sérülései
A fenti tényezők egy része megelőzhető (túlsúly csökkentése, rendszeres, de nem túl megerőltető sport-tevékenység). Az ízületek, csontok kifejezett tengely-eltéréseinek műtéti korrekciója az ízület korai kopását megelőzheti.
A porckopás kezdeti szakaszában jellemző a terhelésre jelentkező ízületi fájdalom, valamint a hosszabb pihenés utáni első mozgások fájdalmassága. Ilyenkor az ízületi porcfelszín felrostozódása figyelhető meg. A fokozatosan leváló kisebb porcdarabok miatt az ízület gyulladását eredményezi; utóbbi felelős a fájdalom kialakulásáért.
Teendők a korai szakban: a cél az ízületi gyulladás csökkentése, a fájdalom megszüntetése, a kiváltó ok kezelése. A lehetőségek:
- gyulladáscsökkentő gyógyszer, kenőcs
- gyulladáscsökkentő injekció
- tablettás porckészítmény
- ízületi kenést biztosító ízületi injekció
Súlyosabb porckopás esetén az érintett ízület fájdalma fokozódik, állandósul, és az ízület mozgásterjedelme is csökken. A mozgásbeszűkülés egyik oka maga a fájdalom, de az ízületben a porcfelszín szélein csontfelrakódások is megjelennek, melyek a mozgáspályát tovább szűkítik. Ha az ízületi porcfelszín teljesen elkopott előtérbe kerülnek a műtéti megoldások. Egyes ízületek alkalmasak a porcfelszín műfelszínnel való megpótlására (protézis beültetésre). Kifejezetten deformált, alig mozgó, teljesen elkopott, nagy terhelésnek kitett ízület esetében az ízület műtéti elmerevítése biztosítja fájdalom-mentességet.
porc felpuhulás (chondropathia)
Az ízületi üvegporc felszín igen ellenálló a nagy terhelésnek. Ha azonban a megszokottnál nagyobb terhelést kell elviselniük, a porc állománya felpuhulhat. Ez az állapot viszonylag hamar porckopásba megy át, így időben történő kezelése igen nagy jelentőségű. Az ízületi porc felpuhulását mérsékelt terhelési fájdalom jelzi.
A kezelés: tablettás porckészítmény szedése, ill. porcpótló injekciós kúra felvétele. Egyes esetekben műtét is szóba jön.
porcsérülés, porcleválás
Baleset során gyakran sérül az ízületi üvegporc felszíne. Ütés során kifejezett felpuhulás jöhet létre, míg a másik két esetben a porcfelszín egy része lepattan, leválik csontos alapjáról. Ez a darab az ízület beakadását eredményezheti. Porcleválás során az ízület általában kifejezetten beduzzad, bevérezhet, erős fájdalom jelentkezik.
A sérülés során lepattant porcdarabka műtéti eltávolítása indokolt arthroscopos úton. Ha a porcdarab az ízület terhelő felszínéről pattan le, akkor az ízület kevésbé fontos széli részeiről ún. mozaik plasztikával átültethető a porc a terhelő zónába.
Az csont elhalás talaján létrejött porcleválás felszínpótló protézis beültetését teszi szükségessé.
izületi gyulladás okozta porckárosodás
A reumás ízületi gyulladásos kórképek az ízületi fájdalmat okozó betegségek egyik jellegzetes, különleges csoportját képezik. A porcfelszín széli részein a túlburjánzott ízületi belhártya rákúszik az üvegporc felszínére és tönkreteszi azt. Ennek eredménye a porcfelszín gyors kopása.
A gyulladás aktív szakában az ízületbe adott szteroid tartalmú injekció a folyadéktermelést, és a porckárosodást megállíthatja.
A porcfelszín károsodásának megállítására esetleg szükség lehet az ízület teljes műtéti feltárása, és a belhártya részleges vagy teljes eltávolítása.
Lábboltozat süllyedés: lúdtalp (pes planus)
A lúdtalp a láb hosszboltozatának lesüllyedése. Ha ez az ív laposabbá válik a talp középső része a talajhoz érhet. Néha a haránt boltozat süllyedése kíséri, azonban leggyakrabban önállóan alakul ki, főleg gyermekkorban.
Mi okozza a hosszboltozat lesüllyedését? Újszülött korban a lábnak még nincs hosszboltozata; az a járás során fokozatosan alakul ki.
Néhány kórkép ismert, amelyek a lúdtalp kialakulásában szerepet játszhatnak, pl.:
- laza ízületek, szalagok
- öröklött genetikai hajlam
- a láb ízületeinek gyulladása
A sarok dőlése a lúdtalppal igen gyakran együtt jelentkezik. Kisgyermekkorban, amikor a boltozat még kialakulóban van, a sarokcsont dőlése utal arra, hogy a gyermek boltozata nem megfelelően fejlődik. Súlyosabb tengelyeltérés esetén gyakran jelentkezik fájdalom a talp területén, a lábszáron, a térd tájékán.
Hogyan előzhető meg, hogyan kezelhető a lúdtalp? Ha gyermekkorban a sarok befelé dőlését tapasztaljuk, a láb megfelelő tornáztatása, és jó minőségű cipő használata feltétlen javasolt. Súlyosabb esetekben szükség van olyan (ortopéd, receptre felírt) cipő elkészíttetésére, mely a sarokcsont dőlését kiegyenlíti, így a boka szalagjainak kóros kilazulását megelőzi. Ezek együttesen a felnőttkori lúdtalp kialakulását megelőzhetik.
A könyökizület kopása (Arthrosis Cubiti)
A könyökízületben ritkán alakul ki porckopás valamilyen korábbi sérülés nélkül. A tünetek változnak aszerint, hogy milyen kísérő eltérés áll fenn.
Jellemző a könyök mozgásának beszűkülése, az erőltetett hajlítás-nyújtás során jelentkező fájdalom.
A kezelés lényeges része a gyógytorna, mellyel a beszűkült ízület mozgásterjedelme növelhető. Átmenetileg ízületi gyulladáscsökkentő gyógyszerre is szükség lehet, amennyiben az arthrózis aktivált állapotban van. Ilyenkor az ízületbe adott szteroid gyulladáscsökkentő injekció (lásd arthrózs fejezet) a fájdalmat jól csillapítja
Könyökizületi alagút szindróma (Cubital tunnel syndroma)
A nervus ulnaris nevű ideg a könyök csúcsa és a belső könyöknyúlvány közti csatornában nagyon felszínesen helyezkedik el. Könyökizületi alagút szindróma esetén jellemzően a kisujjba és a gyűrűs ujjba sugárzó éles fájdalom, villanyozó érzés kíséri a könyöktáji fájdalmat.
A könyökcsúcs területén emellett kialakulhat olyan lágyrész hegesedés, gyulladás, mely az ideg körüli szövetek feszülése vagy zsugorodása miatt az ulnaris ideget leszorítja. Ekkor a kisujj és gyűrűs ujj zsibbadása, illetve érzéstelensége alakul ki. Műtét előtt csaknem mindig ideg-vezetéses vizsgálat (elektro-neurográfia, ENG) is szükséges.
Ha az ideg könyöktáji vezetészavara igazolódik, általában csak sebészi feltárás (az ulnaris ideg felszabadítása) ad jó eredményt. Ilyenkor a teljes gyógyulási idő általában 3 hét, de a könyök pár nappal a műtét után már viszonylag jól használható.
A könyökcsúcs gyulladása (Bursitis olecrani)
A könyök csúcsán a bőr és a csont között egy nyálkahártyatömlő helyezkedik el, amely a bőr elcsúszását segíti elő a csont felett a könyök hajlítása és nyújtása során. Abban az esetben ha a nyálkahártyatömlőben gyulladás alakul ki, akkor megduzzad és fájdalmassá válik.
Ez a gyulladás lehet steril, vagy fertőzéses eredetű is.
A steril nyáktömlő gyulladás oka többnyire a könyökcsúcson létrejött tartós nyomás. A tömlőben feszülés jön létre, a tömlő mérete akár egy golflabda méretét is elérheti.
Ennek kezelése enyhébb esetben gyulladáscsökkentő krém használata helyileg elegendő lehet.
Ha a duzzananat nem csökken, a tömlőben levő folyadék injekciós tűvel történő lecsapolása szükséges. Ilyenkor a kiújulás elkerülésére steroid gyulladáscsökkentő fecskendezhető a tömlőbe. Ha a folyamat erre a kezelésre sem szűnik, akkor a gyulladt nyáktömlő műtéti eltávolítása javasolt. A műtétet követő teljes gyógyulási idő kb. 4 hét.
A nyáktömlő fertőzéses gyulladása esetén a tömlő nem csak duzzadt, de a felette lévő bőr is piros és meleg lesz és a terület nyomásra, mozgatásra erősen fájdalmas. Ilyen esetekben a gennyes gyulladásban lévő nyáktömlő sürgős műtéti eltávolítása javasolt a gennyes gyulladás könyökízületbe illetve a környező lágyrészekbe való terjedésének megakadályozása céljából.
Ilyenkor antibiotikumos kezelés is indokolt lehet.
Teniszkönyök (Epicondylitis lateralis Humeri)
A teniszkönyök a könyökízület külső oldalán megjelenő erős fájdalom, melyet az alkari feszítő izmok túlterhelése okozza. Ezek az izmok túlnyomó részben a könyök külső oldalán tapintható csontos dudoron erednek. Ha az izmok túlterhelődnek, az eredési pontjukon degeneratív elváltozások és gyulladás alakul ki, ami fájdalmat okoz.
Ez a betegség igen gyakori gépíróknál, kifejezett fizikai munkát végzőknél, illetve teniszezőknél (innen is származik a neve).
A teniszkönyök jellemző tünetei: a kéz szorítására, vagy a csuklóizület feszítésekor jelentkező éles könyöktáji fájdalom.
Szakorvosi vizsgálattal illetve speciális tesztekkel a betegség nagy biztonsággal kiszűrhető, így a legtöbbször nincs szükség képalkotó (pl. Röntgen vagy MRT) vizsgálatra.
A teniszkönyök kezelése: enyhébb esetben helyi gyulladáscsökkentő krémek, pihentetés elegendő lehet. A gyógytorna és speciális nyújtó gyakorlatok rendszeres végzése is jó hatású.
Kifejezett fájdalom esetén a túlterhelt izmok degenerált inas részének injekciós kezelése (infiltraciója) javasolt szteroid tartalmú készítménnyel, amely gyors és erőteljes javulást eredményez az esetek döntő többségében.
Amennyiben a panaszok nem kellően enyhíthetőek a fent említett kezeléssel, akkor szóba jön egy úgynevezett Trombocita koncentrátummal történő injekciós kezelés (GPS) is. Ez azt jelenti, hogy kb. 20 ml vért veszünk a betegtől, ezt speciális fecskendőben (bizonyos természetes anyagok hozzáadása után) centrifugálással szétválasztjuk a vér alakos elemeit egymástól.
Az eljárással nyert trombocita koncentrátumot az érintett degenerált ínba adjuk vissza. A már említett vérlemezkéknek (trombocitáknak) az a jó tulajdonsága van, hogy tele vannak növekedési faktorokkal, melyek a degenerált ínszövet átalakítását indítják be. Ez a folyamat kb 2-3 hónapig is eltarthat, ezalatt a könyöktáji fájdalmak fokozatosan meg is szűnhetnek. Ezzel a kezeléssel ez idáig nagyon jó tapasztalatokat szereztünk, ami alátámasztja az irodalomban talált kitűnő eredményeket.
Az eljárást követően speciális nyújtógyakorlatok végzése is szükséges.
Konzervatív kezelésre nem reagáló esetekben a műtéti megoldás is szóba jön, de csak abban az esetben, ha az előbb felsorolt kezelési módszerekkel nem érjük el a panaszok csökkenését. A műtéti eljárás során a csonthártyáról az elhúzódó fájdalmat okozó izom ínas eredési pontját részlegesen leválasztjuk.
Golfkönyök (Epicondylitis medialis Humeri)
A golfkönyök minden szempontból nagyon hasonló kórkép, mint a teniszkönyök, csak itt a fájdalom a könyök belső oldalán jelentkezik. A teniszkönyöknél a fájdalom a könyökízület ellenkező oldalán, a könyökizület külső részén jelentkezik. A golfkönyököt legtöbbször az alkari hajlító izmok túlterhelése okozza. Ez ritkább betegség, mint a teniszkönyök, és elsősorban a kéz szorító terhelése során alakul ki , például golfozóknál (erről is kapta a nevét).
A golfkönyök kezelésemegegyezik a teniszkönyök kezelési elveivel, természetesen itt a kezelést a könyök belső oldalán alkalmazzuk.
Kifejezett fájdalom esetén a túlterhelt izmok degenerált inas részének injekciós kezelése (infiltraciója) javasolt szteroid tartalmú készítménnyel, amely gyors és erőteljes javulást eredményez az esetek döntő többségében.
Amennyiben a panaszok nem kellően enyhíthetőek a fent említett kezeléssel, akkor szóba jön egy úgynevezett Trombocita koncentrátummal történő injekciós kezelés (GPS) is. Ez azt jelenti, hogy kb. 20 ml vért veszünk a betegtől, ezt speciális fecskendőben (bizonyos természetes anyagok hozzáadása után) centrifugálással szétválasztjuk a vér alakos elemeit egymástól. Az eljárással nyert trombocita koncentrátumot az érintett degenerált ínba adjuk vissza. A már említett vérlemezkéknek (trombocitáknak) az a jó tulajdonsága van, hogy tele vannak növekedési faktorokkal, melyek a degenerált ínszövet átalakítását indítják be. Ez a folyamat kb 2-3 hónapig is eltarthat, ez alatt a könyöktáji fájdalmak fokozatosan meg is szűnhetnek. Ezzel a kezeléssel ez idáig nagyon jó tapasztalatokat szereztünk, ami alátámasztja az irodalomban talált kitűnő eredményeket.
Az eljárást követően speciális nyujtógyakorlatok végzése is szükséges.
Konzervatív kezelésre nem reagáló esetekben a műtéti megoldás is szóba jön, de csak abban az esetben, ha az előbb felsorolt kezelési módszerekkel nem érjük el a panaszok csökkenését.
A műtéti eljárás során a csonthártyáról az elhúzódó fájdalmat okozó izom ínas eredési pontotját részlegesen leválasztjuk.
Ganglion
A csuklón és a kéz ujjain előforduló, borsnyi-babnyi vagy ritkán ennél nagyobb méretű, általában fájdalmas, kemény duzzanatot nevezzük ganglionnak.
A Ganglion a csukló vagy az ujjak ízületeiből kitüremkedő tasak, melyet az ízület gyulladása során kialakuló nyomás alakít ki. Tartalma sűrű, zselés folyadék.
A ganglion kezelés nélkül ritkán szívódik fel, fájdalmatlan esetben azonban nem feltétlenül szükséges eltávolítani, ilyenkor pihentető sín és helyi gyulladáscsökkentő krém használata elegendő lehet. Ha panaszt és fájdalmat okoz, akkor a ganglion sebészeti eltávolítása indokolt.
Ínhüvely gyulladás (Tenosynovitis)
Kezünk néha erős megerőltetésnek van kitéve, ilyenkor a csukló és az ujjak inai túlterhelődnek. Az ilyen esetben az inat körülvevő védőburok, az ínhüvely begyulladhat. Ezt nevezzük ínhüvely gyulladásnak.
Ezt a gyulladást nem kórokozók okozzák, hanem a legtöbbször ez egy steril gyulladásos állapot. A csukló vagy az érintett ujjak mozgatásakor ilyenkor erős, éles fájdalom jelentkezik. A betegség orvosi vizsgálattal jól kiszűrhető.
Az ínhüvely gyulladás általában jól kezelhető pihentetéssel, borogatással, gyulladáscsökkentő kenőccsel, fizioterápiával. Néha pihentető sín is szükségessé válhat.
Amennyiben a panaszok nem csökkennek hónapok múltán sem, akkor műtéti megoldás is szükségessé válhat. A műtét során a heges, gyulladt ínhüvely behasítását végezzük el. A műtét teljes gyógyulási ideje 3 hét, és néha átmenetileg műanyagsín vagy gipsz-sín használatára is szükség lehet a műtét után 2-3 hétig.
Az ujjak zsugorodása (Dupuytren contractura)
Az ujjak zsugorodását (Dupuytren kontraktúráját) a tenyérben húzódó erős kötőszövetes réteg betegsége okozza. Ennek a rétegnek a rostjaiban először heges csomók jelennek meg. Azután a rostok hosszirányban zsugorodni kezdenek és az ujjakat (jellemzően a gyűrűs ujjat, a kisujjat, vagy mindkettőt) behúzzák a tenyér felé, így azok nem nyújthatók ki teljesen. Az ujjak zsugorodása sokkal gyakoribb férfiak esetében, illetve cukorbetegeknél. A betegség orvosi vizsgálattal jól kiszűrhető a jellegzetes zsugorodások miatt.
Ameddig az elváltozás fájdalmat nem okoz, és az ujjakat nem vagy csak minimálisan húzza be, az ujjak tornáztatásával egy esetleges műtéti kezelés sokszor halaszthatóvá válik. Azonban ha ez az állapot rosszabbodik, annak a mielőbbi műtét ellátása javasolt.
A Dupuytren kontraktúra műtéti ellátása során a heges kötegek és csomók teljes eltávolítása szükséges. Előrehaladott esetekben sokszor a tenyéri bőr plasztikájára is szükség lehet. Az egyszerűbb esetek gyógyulási ideje 3 hét.
Csuklótáji alagút szindróma (Carpal Tunnel syndrome)
A csuklótáji alagút szindróma a Nervus Medianus ideg leszorítása miatt alakul ki.
A nervus medianust a csukló magasságában kialakuló leszorítás nyomja, amely a hüvelyk-, mutató- és középső ujj zsibbadását, érzéscsökkenését, illetve fájdalmát okozza.
Az alagút szindróma orvosi vizsgálattal általában jól kiszűrhető.
Nem egyértelmű esetben szükség lehet az idegvezetéses műszeres vizsgálat elvégzésére is.
Nyugalomba helyezés (csukló sín) néha elegendő a panaszok csökkentésére.
Ha a leszorítást helyi gyulladás következtében lévő téraránytalanság okozza, akkor megkísérelhető a gyulladás csökkentése helyileg beadott szteroidos injekcióval. Ha ez sem vezet eredményre, a leszorító képletek műtéti átmetszésése, illetve az ideg felszabadítása is mindenképpen javasolt.
Sokáig fennálló leszorítás esetén az ideg maradandó károsodása alakulhat ki, illetve az ideg által ellátott tenyéri izmok sorvadásával és szorítóerő csökkenéssel kell hosszú távon számolni.
Pattanó ujj (Digitus saltans)
1- ínon lévő duzzanat
2- ínat leszorító szalagos gyűrű
3- hajlító ín
A pattanó ujj (digitus saltans) az ínat leszorító szalagos gyűrűk hegesedése vagy az ujj hajlító inának elhúzódó gyulladása miatt alakul ki. Az ínon duzzanat, csomó alakul ki. Az ujj hajlítása és a nyújtása során pattanás észlelhető az ujj tövében, amelyet a csomó heges kötegen való nehezített átcsúszása okoz. Súlyosabb esetben az ujj hajlított vagy kinyújtott helyzetben “beakadhat”, ilyenkor a másik kéz segítségével pattintható vissza.
Ha a hegesedés már kialakult, a heges gyűrű műtéti átmetszése mindenképpen javasolt, mert egyébként az ínon maradandó károsodás alakulhat ki a leszorítás miatt.
A műtét helyi érzéstelenítésben is elvégezhető.
Váll fájdalom
A váll fájdalma gyakran előforduló panasz. Sokszor nem előzi meg érdemi sérülés.
A válltáji fájdalom oka nem mindig válleredetű.
Nagyon gyakran a nyaki gerinc degeneratív (kopásos) elváltozásai is okozhatnak vállba, karba, alkarba sugárzó fájdalmat és zsibbadást.
Ezek a tünetek könnyen összekeverhetőek a vállízületi eredetű panaszokkal, emiatt csak nagyon körültekintő orvosi vizsgálattal lehet a fájdalom okát tisztázni.
A válltáji fájdalom leggyakoribb oka a rotátor köpeny degeneratív jellegű elváltozása, illetve oka lehet még a rotátor köpeny részleges vagy teljes szakadása. Ilyenkor a váll mozgása nagyon erősen beszűkülhet, ez az úgynevezett befagyott váll szindróma.
Az orvosi vizsgálat mellett általában szükség van képalkotó (ultrahang, MRT) vizsgálatra is.
A kezelés az enyhébb esetekben pihentetéssel, helyileg alkalmazott gyulladáscsökkentő krémekkel, gyógytornával általában jól kezelhető.
Ha a fenti kezelések nem hoznak érdemi javulást, akkor legtöbbször helyi szteroid injekciós kezeléstől várható panaszmentesség.
Amennyiben ínszakadás vagy ennek következtében befagyott váll szindróma alakul ki, akkor a rotátor (vállat mozgató és forgató) ínköpeny műtéti helyreállítása javasolt.
Benőtt köröm (Unguis incarnatus)
A kéz és a láb körmeinek oldalsó részén (leggyakrabban a nagylábujjon) fordul elő.
Jellemző a köröm széleinek befordulása, ez az úgynevezett benőtt köröm.
A bőr alá fordult köröm gyakran okoz fájdalmas, gennyes gyulladást.
Az elváltozás súlyosabbá válásával, a gennyes fertőzés felfelé haladtával komoly problémát okozhat, ezért mindenképpen célszerű a gennyes gyulladás mielőbbi megszüntetése (szanálása). Ilyenkor a benőtt köröm műtéti ellátását javasoljuk.
A műtét helyi érzéstelenítésben elvégezhető. A műtét során a benőtt körömszél kerül eltávolításra.
Kalapácsujj deformitás (Digitus malleus)
A kalapácsujj deformitás a láb kis ujjainak deformitása. Ilyenkor a lábujj zsugorodott, hajlított helyzetben rögzül.
A kalapácsujj deformitás a leggyakrabban a második és a harmadik lábujjon alakul ki.
Mi okozza a kalapácsujj deformitást?
A kalapácsujj deformitás oka: a láb harántboltozatának lesüllyedése.
Hogyan előzhető meg, hogyan kezelhető a kalapácsujj?
A kalapácsujj megelőzhető: kényelmes, a lábujjaknak helyet hagyó cipőben. A már kialakult deformitás előrehaladását harántboltozat-emelő betéttel, nagyobb deformitás esetén ortopéd cipő használatával lassíthatjuk, vagy állíthatjuk meg.
A kalapácsujj műtéti megoldása mikor szükséges? Ha nagyon kifejezett deformitással állunk szemben és a beteg cipőjét csak korlátozottan tudja viselni.
Merev nagylábujj (Hallux rigidus)
A merev nagylábujj jellemzője a nagylábujj kifejezett mozgásbeszűkülése.
Ugyancsak jellemző rá, hogy az ujj mozgatása erős fájdalommal jár a nagylábujj alapízületének kopása miatt, ahol gyakran csontkinövések is tapinthatók. A csontkinövések, és a nagylábujj alapízületének kifejezett kopása miatt a járás nehezített.
Mi okozza a merev nagyujj kialakulását? A merev nagylábujj leggyakoribb okai: a láb befelé dőlése (a hosszboltozat süllyedése), vagy a nagylábujj alapízületének gyulladása.
Hogyan kezelhető eredményesen a merev nagylábujj? Merev talpú cipő vagy gördülőtalpas cipő viselése a nagylábujj fájdalmas mozgását kiküszöböli. Gyulladásban lévő, fájdalmas alapízület esetén az izületet steroid gyulladáscsökkentő injekciós kezelése a legtöbbször a tüneteket jelentősen enyhíti. Amennyiben a fájdalom a fenti módszerekkel nem csökkenthető megfelelően, akkor az elváltozás műtéti kezelése adhat megfelelő eredményt.
Derékfájás (Lumbago, Isiász)
A gerinc fájdalom az egyik leggyakoribb mozgásszervi panasz.
Az alsó, ágyéki szakasz fájdalmát nevezzük derékfájásnak (lumbágó-nak).
Ez a leggyakrabban érintett terület, itt alakul ki a leggyakrabban gerinc fájdalom.
A derékfájás okai: gerincferdülés, porckorong betegségek (előboltosulás, porckorongsérv), a csigolyák szélein kialakuló elmeszesedések (csontcsőrök), csigolya összeroppanás (csontritkulás vagy baleset miatt), csigolya-elcsúszás, baleset utáni állapotok (rándulások), gerinc fejlődési rendellenességek.
A derékfájás gyakran jár együtt az alsó végtagokon jelentkező panaszokkal (csíkszerűen lesugárzó fájdalom, zsibbadás, érzés-csökkenés, esetleg izomgyengeség, bénulás). Az ilyen állapotot isiásznak nevezzük. Az isiászt a gerincvelőből kilépő ideggyökök összenyomása (kompressziója) okozza.
Az isiász (Lumboischialgia) leggyakoribb oka porckorongsérv vagy a gerinc kisizületeinek előrehaladott kopása miatti meszesedés. Ilyenkor a gerincből kilépő ideggyök nyomás alá kerül, és a fájdalom az ideg lefutási területén lesugárzik.
A nyaki gerinc fájdalma is viszonylag gyakori panasz.
A nyaki gerincfájdalom okai hasonlóak az előbb felsoroltakkal (lásd ágyéki gerinc fájdalom).
Gyakran előforduló panaszok: fejfájás, szédülés, vagy a felső végtagon (karok, alkar, kezek) jelentkező zsibbadás, és oda kisugárzó fájdalom.
A gerinc fájdalom okának tisztázására az alapos betegvizsgálat mellett sok esetben szükség van röntgen felvétel elkészíttetésére. Ha porckorong sérv alapos gyanúja fennáll, vagy más súlyos betegség nem zárható ki (pl. gerinctumor), akkor mágneses rezonanciás (MR) vizsgálat vagy komputertomográfiás (CT) vizsgálat is szükséges lehet.
A gerinc fájdalom kezelési lehetőségei :
- csoportos gerinctorna (száraz- vagy vízi -torna kezelés)
- speciális gerinctorna kezelések (pl. posckorongsérv esetében a McKenzie torna, vagy gerincferdüléses gyerekeknél a Schrott therápia alkalmazása)
- életmódbeli változtatások (testsúly csökkentés)
- gyógyszeres kezelés
- a gerinc helyi injekciós kezelése
- gerincfűző, nyaki támasztó gallér
- műtét
Az injekciós kezelés során a gerincoszlopból kilépő ideggyökök mellé juttatunk gyulladáscsökkentő anyagot, ami általában gyorsan és jelentősen enyhít a panaszokon.
A háti gerinc fájdalma ritkábban fordul elő. Oka leggyakrabban gerincferdülés, a háti gerincszakasz kopásos elváltozásai, vagy csigolya összeroppanás (előrehaladott csontritkulásban szenvedőknél gyakori). Ha a háti gerincből kilépő ideggyök nyomás alá kerül, akkor a borda mentén előre sugárzó fájdalom jelentkezhet.
Térdizületi porc-kopás (Gonarthrosis)
AA térdízület kopása (artrózisa) nagyon gyakori betegség.
Térdkopás okai:
- a térdízület sérülései (pl. porcsérülés, izületbe hatoló törések)
- túlterhelés (pl. túlsúly következtében)
- a térd tengely-eltérései
- az autoimmun kórképekben jelentkező ízületi gyulladások (pl. RA)
A fent felsorolt okok egy része megelőzhető (pl. túlsúly csökkentése, rendszeres, nem túl megerőltető testmozgás pl.: szobakerékpározás, úszás).
A térdízület kifejezett tengely-eltéréseinek műtéti korrekciója a térdízület korai kopását megelőzheti.
Autoimmun betegségek napjainkban gyógyszeresen jól egyensúlyban tarthatók, így sok esetben megelőzhetőek a gyulladásos betegségek okozta későbbi porckárosodást.
A térdízületi kopás kezdeti szakasza lehet teljesen tünetmentes is, később jellemzőek a terheléskor jelentkező fájdalmak (pl. lépcsőzéskor), illetve ugyancsak később megjelenhet a térdizület nyugalmi fájdalma is, amely már egy előrehaladottabb térdizületi kopást jelent.
Kezdetben csupán a porcfelszín felületes rétegei érintettek, ilyenkor a porcfelszín felrostozódik, felülete érdes lesz. Ez a felületi egyenetlenség adja a legtöbbször már a térdízületi kopás első fázisában jelenlévő, mozgáskor jelentkező hangokat (ropogást).
A felrostozódott ízületi porcfelszínből idővel egyre több darab válik le, ezzel az ízületi belhártya gyulladását idézi elő. Ezek a gyulladásos szakaszok (reaktív arthrosisos szakasz) a betegség lefolyása alatt hullámzóan váltja egymást a térdízület nem gyulladásos (nyugalmi) szakaszával. Ez azt jelenti hogy egy arthrózis lefolyása időben hullámzó lefolyást mutat.
Az ízületi belhártya gyulladása egy idő után az ízületi folyadék felszaporodását eredményezi, ilyenkor a térdízület kifejezetten duzzadt lesz, a szabad ízületi folyadék ha nagy mennyiségben van jelen akkor jól tapintható. Ebben az esetben célszerű az ízületi folyadék leszívása, ugyanakkor szteroid gyulladáscsökkentő készítmények adása a térdízületbe.
Korai térdízületi kopás esetében milyen kezelések javasoltak?
Amennyiben a térdízületi belhártya gyulladása és jelentős ízületi folyadékszaporulat észlelhető, akkor a következő dolgok javasoltak:,
- pihentetés, borogatással (jegeléssel)
- gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése
- gyulladáscsökkentő injekció (szteroid készítmények adása az érintett ízületbe)
- porcregenerációt elősegítő étrendkiegészítők rendszeres, hosszú távú szedése javasolt
- ízületi kenést biztosító Hyaluronsavat tartalmazó készítmények ízületbe adása
- amennyiben a fent felsoroltak nem hoznak megfelelő javulást, akkor térdtükrözés (arthroscopia) javasolt.
Előrehaladott térdízületi porckopás esetén az elkopott ízületi felszín térdízületi protézis (erről bővebben a térdízületi protézis beültetés fejezetben) beültetésével kezelhető, amely képes egy fájdalmatlan ízületi mozgást biztosítani.
Mikor érkezik el a térdprotézis beültetésnek ideje?
Alapos szakvizsgálással meghatározható, hogy meddig érdemes konzervatív eszközökkel gyógyítani, és mikor javasolt a műtéti kezelés elvégzése.
A műtét idejének meghatározásánál mindig mérlegelni kell a beteg korát, testsúlyát, kísérő betegségeit, a műtét kockázatát és a várható eredményeket.
Az első kép és röntgen egy szánkó-protézist, a második kép egy teljes felszínpótló protésist mutat
Rendkívül lényeges kiemelni, hogy sem a szánkó- (unicondylar) sem a teljes felszínpótló térdprotézis nem rosszabb vagy jobb a másiknál.
Mindíg egyénre szabottan kell ezt a kérdést eldönteni, ugyanis arról van szó, hogy az adott beteg porckárosodásának megfelelő, a beteg számára a legelőnyösebb protézist kell választani.
A térdről készült RTG felvétel alapján nagy valószínűséggel megállapítható, hogy melyik protézistípus alkalmazása szükséges.
Térdizületi csúszóporc (meniscus) sérülés, szakadás
A térdízületben két csúszóporc helyezkedik el: ezeket belső és külső meniszkuszoknak hívjuk.
A belső oldali csúszóporc a térd egyik legsérülékenyebb része, a külső meniszkusz sokkal ritkábban sérül.
Fiatalabb életkorban főleg sportolás közben sérülhet, idősebb korban azonban legtöbbször sérülés nélkül is szakadhat. Ezt nevezzük degeneratív meniszkusz szakadásnak, mely a meniszkusz rostos porcállományának gyengülése következtében lép fel.
A szakadt meniszkusz (sérült csúszóporc) helyén mozgáskor és terheléskor jelentkezik fájdalom.
Nagyon sokszor a szakadt meniszkuszrész a térdizület elakadását idézi elő, ilyenkor a térdízület nem nyújtható ki teljesen, mozgásterjedelme erősen beszűkül.
Sok esetben ez akár spontán is megoldódhat, miután a szakadt meniszkuszrész helyreugrik.
Legtöbbször a leszakadt darabot eltávolítjuk, és a helyét lesimítjuk a további szakadás megelőzésére. Ritkán a leszakadt darab visszavarrható.
A szakadt csúszóporcnak a korai eltávolítása sok esetben javasolt, mivel a nem egyenletes terheléselosztás miatt a terhelő felszíneken is nagyon hamar porckárosodást okozhat. Ezt az eltávolítást a legtöbbször egy minimál invazív eljárással (arthroskopiaval, amely nem igényel nagy feltárást, csupán két apró sebet a térdkalács két oldalán) is eltávolíthatjuk, amelyet térdtükrözésnek is nevezünk.
Keresztszalag szakadás
A térdízületben két keresztszalag helyezkedik el. Az elülső keresztszalag viszonylag sérülékeny, a hátsó keresztszalag sérülése meglehetősen ritka sérüléstípus.
Jellemzően a térdízület megcsavarodása következtében alakul ki, ilyenkor a sérülést követően legtöbbször egy feszülő ízületi folyadékgyülem is kialakul, amely a szakadás miatt vérrel van tele (mivel ilyenkor kisebb erek is sérülnek).
Egyéb jellemző tünet lehet még keresztszalag szakadást követően a térdízületi instabilitás érzés, ilyenkor a térdízület helyzetváltoztatáskor nem kellően stabil (más szóval “lötyögős”).
Az elülső keresztszalag nem mindig szakad el teljes vastagságában. Ilyenkor a térd kevésbé instabil. Ebben az esetben egy megfelelő térdrögzítő viselése általában elegendő.
Amennyiben az elsülső keresztszalag teljesen elszakad, akkor a térdízület nem képes a legtöbb sporttevékenység végzésére. Amennyiben a páciens mindenképpen szeretne bizonyos térdízületet megterhelő sporttevékenységeket űzni, ebben az esetben a szalag műtéti pótlását szoktuk javasolni. Amit mindenképpen tudni érdemes, az hogy a térdszalag helyreállító (pótló) műtétnek a felépülési ideje sokszor igen hosszú lehet (kb. 5-6 hónap).
Térdkalács körüli fájdalom
A térdkalács (patella) a térd nyújtásáért felelős izom (musculus Quadriceps vagy más néven négyfejű combizom) működését segíti elő. A térdkalács belső felszínét üvegporc borítja, így a térdben önálló ízületi felszínt alkot. Ezt az ízületi felszínt a combcsont térdízület felőli részével alkotja.
Alapvetően a térdízületnek 3 különböző ízfelszine van, ez utóbbi a harmadik, de egyik legfontosabb is ugyanakkor, mivel nagyon gyakran ennek a 3.-ik ízületi felszínnek az elváltozásai okozzák a panaszokat.
A térdkalács ízületi felszíne az alábbi okok miatt károsodhat: a térd tengelyeltérése (X- vagy O-láb deformitás), ismétlődő túlterhelés, sérülés (térdkalács törés, illetve porcleválása), vagy a térdkalács túlzott oldalra billenése.
A térkalács porcfelszín károsodás tünetei: lépcsőn járás nehezített, a guggolás és térdelés nagyon fájdalmas, illetve a hosszan tartó ülés hajlított térddel is panaszos lehet.
A térkalács porcfelszín károsodás kezelése: porcerősítő készítmények szedése kúraszerűen, illetve térdízületbe adható Hyaluronsavas injekcióknak is nagyon kedvező hatása van.
Tartósan fennálló, kezelésre nem reagáló esetekben a térdkalács porcfelszínének műtéti tehermentesítése indokolt, melyet arthroskopos vagy nyitott térdműtétként is el lehet végezni.
Térdizületi porcleválás, térdizületi szabadtest
A térdízületben gyakran okoz erős fájdalmat. A térdízületi szabadtest viszonylag gyakran előfordulhat porcleválás következtében. A térdízületi szabadtest az ízületi folyadékban úszva vándorolhat. Ha a terhelési porcfelszínek közé szorul, akkor az ízület elakad (vagyis nem nyúlik - hajlik tovább).
Térdízületi porcleválás, térdízületi szabadtest kezelése: a levált darab műtéti eltávolítása javasolt, mivel a levált porcdarab a terhelési porcfelszínt hamar károsítja, és ezzel visszafordíthatatlan porckárosodást okoz. Ez az esetek többségében térdtükrözéssel (arthroskopiával) megoldható.
Térdkalács visszatérő ficama (recidiv patella luxatio)
1- térdkalács
2-combcsont
3 térdkalács ín
5, 6 – belső-, illetve a külső-térdrész felé ficamodott térdkalács
A térdkalács első ficama többnyire baleset következtében alakul ki.
Néha azonban a térdkalács és a combcsont veleszületett alaki eltérései miatt alakulhat ki ez az állapot, amelyet nem mindig előz meg baleset vagy rossz mozdulat. Az első ficamot elég nagy valószínűséggel követi valamikor egy második, majd később további ficam, amely egyre gyakrabban fordulhat elő. Ezt visszatérő (recidív) térdkalács ficamnak hívjuk.
Ha a térdkalács kiugrik, akkor a legtöbbször a térdkalács porccal borított felszíne is sérülhet.
Első ficam esetén, ha levált porcdarabka alakult ki a térdízületben, akkor térdízületi tükrözés javasolt. Enyhébb panasz esetén térdkalácsrögzítő néhány hétig tartó viselése elegendő lehet.
Amennyiben a ficam többször ismétlődik, a térdkalácsot lerögzítő erős ín (patella ín) csontos tapadási pontját levésve át kell helyezni, és egy új helyen (ami általában egy belsőbb elhelyezkedésű rész) kell lecsavarozni.
Enyhébb esetekben, elegendő a lágyrészbalansz helyreállítása céljából a külső ízületi tokot behasítani, ezt nevezzük lateralis releasenak. Ez történhet arthroskopos vagy nyitott műtéti technikával.
Baker-ciszta (izületi folyadékkal telt tömlő a térdhajlatban)
A térdhajlatban kialakult feszülő tömlőt nevezzük Baker – cisztának (poplitealis tömlőnek).
Ez a Baker-ciszta szinte minden esetben a térdizületben zajló folyamatra utal (néha ez a folyamat lehet tünetmentes is). Ilyenkor az ízületi belhártya izgalmi állapota miatt a kelleténél több ízületi szabad folyadék termelődik. A megnövekedett ízületi nyomás az ízületi tok leggyengébb részén, a hátulsó falon kezdetben kis, majd egyre nagyobb kiboltosulást (tömlőt) eredményez, mely megtelik ízületi folyadékkal. A tömlő (cyszta) lassan kitágulva egyre több ízületi folyadékot tartalmaz. Ha kb. diónyi nagyságot elér, akkor már feszülő térdhajlati fájdalmat is okoz.
A Baker ciszta esetében a térdhajlatban fájdalmas duzzanat alakul ki, mely tapintással legtöbbször jól érezhető. Néha nem egyértelmű a diagnózis, ilyenkor kiegészítő vizsgálatokra is szükség lehet (pl. ultrahang-, vagy mágneses rezonancia vizsgálatra).
Nagyon sokszor összetéveszthető a Baker cyszta más elváltozásokkal, mint például kitágult viszér betegséggel, vagy más térszűkítő folyamatokkal (pl. tumorral).
Baker cyszta kezelése: minden esetben a kiváltó okot kell kezelni, ebben az esetben a térdízületben zajló folyamatot, ami a térdízületi belhártya izgalmát és ezáltal túlzott folyadék-mennyiség szaporulatot okoz. Ha az ízületi gyulladást sikerül mérsékelni, a ciszta magától is megkisebbedhet, illetve el is tűnhet.
A Baker ciszta műtéti eltávolítása csak elvétve javasolt, amikor a ciszta mérete már olyan nagy, hogy a térdhajlatban futó erek és idegek nyomását okozza. A műtét a térdhajlatban viszonylag nagy feltárást igényel, a cyszta eltávolítása után a kiújulás esélye nagy.
Combfej elhalás
A nyilak a combfej elhalt területét mutatják
A combfej elhalása (necrosisa) felnőttkorban és gyermekkorban is egyaránt létrejöhet.
A combfej elhalás általában nem a combfej egészét, hanem annak felső, terhelést viselő részén fordul elő a leggyakrabban.
Mivel ez a rész a combfej legjobban terhelt zónája, ezért előrehaladott esetekben a testsúly terhelése alatt beroppanhat. Ilyenkor az ízületi porcfelszín támasztéka megszűnik, a porc felszíne egyenetlenné válik, és a porc igen gyorsan elkopik (akár néhány hónap alatt).
Kialakulásának oka nem mindig tisztázható egészen pontosan, de sok olyan faktor ismert, mely a combfej elhalását okozhatja.
A combfej elhalását előidéző leggyakoribb tényezők között szerepel: a szteroid tartalmú gyógyszerek hosszan tartó szedése, az alkoholizmus, a túlzott vérrögösödésre való hajlam és az autoimmun betegségek esetén is elég gyakrakran találkozunk vele (mivel itt is legtöbbször szteroid tartalmú gyógyszerek szedésése lehet indokolt).
A fent felsorolt okok a combfejet ellátó ereket károsítják, ezáltal lecsökken vagy teljesen megszűnhet a combfej vérellátása. Ha ez az állapot elég hosszú ideig áll fenn, akkor létrejön a combfej részleges vagy teljes pusztulása.
A combfej elhalás tünetei között szerepel a viszonylag hirtelen kialakuló csípőtáji fájdalom, és fájdalmas mozgáskorlátozottság.
A combfej nekrózis diagnózis felállítása:
A betegvizsgálat mellett képalkotó eljárásra is szükség van, röntgen felvétel csaknem mindig szükséges. Ha a combfej elhalás kezdeti szakban van, akkor a röntgen felvétellel az elváltozás még nem kimutatható. Ebben az esetben a mágneses rezonanciás (MR) vizsgálat jól jelzi a comfej vérellátási zavarát.
A combfej elhalás kezelése: enyhébb esetben a csípőízület tehermentesítése (pl. mankóval) elegendő. Ez addig szükséges, amíg a combfej átépül, ami azt jelenti, hogy a combfej elhalás nagyon sokszor visszafordítható folyamat. Ezt nyilván egy sor tényező befolyásolhatja, többek között a bereg életkora is. Általános érvényű szabály, hogy a combfej keringésének regenerációs hajlama főleg fiatalabb betegeknél jelentősebb, a kor előrehaladtával ez a regenerációs hajlam egyre csökken.
Nagyon sok esetben, főleg idős betegeknél a combfej átépülése elmarad, ekkor műtéti kezelés indokolt. Amíg a combfej nem roppan be, az elhalt rész vérellátásának visszaállítása megkísérelhető a combfej felfúrásával. Ez egy viszonylag kis metszésen keresztül elvégezhető műtét. A tehermentesítés mankó mellett a műtét után is szükséges, legtöbbször több héten át, néha több hónapig.
Ha a combfej beroppant, már csak a combfej eltávolítása és csípőizületi protézis beültetése ad megfelelő eredményt
Csipőizületi porckopás
A csípőízületi porckopása (artrózisa) igen gyakori betegség.
A csípőízületi porckopás tünetei:
Enyhe formájában csak erős terhelés során jelentkezik csípőtáji fájdalom.
Súlyosabb csípőizületi kopás a járást is erősen megnehezíti, vagy akár járásképtelenséget is okozhat, ezáltal az életminőséget jelentős mértékben rontja.
A csípőizületi kopás kialakulásának lehetséges okai:
Legtöbbször nem mindig tudjuk pontosan megállapítani, hogy mi váltotta ki a csípőízületi kopást, ilyenkor elsődleges csípőízületi kopásról (primer coxarthrosisról) beszélünk.
Ha a csípőízületi kopás hátterében egyértelműen kimutatható egy vagy több ok, akkor másodlagos (secunder) csípőízületi arthrózisról beszélünk.
Számos olyan tényező ismert, mely a porckopást előidézheti, pl:
- a kifejezett mozgásszervi túlterhelés
- a túlsúly
- a túlzásba vitt sporttolás (pl. élsportolók esetében)
- az autoimmun ízületi gyulladások (pl. a reumatoid artritisz = RA)
- a csípőízület veleszületett vagy fejlődési zavarai (csípő-ficam, vagy csípő-diszplázia)
- egyes gyermekkori combfej betegségek (combfej elhalás)
- serdülőkori combfej betegségek (pl.: combfej elcsúszás)
- a combfej felnőttkori elhalása, vagy combfej beroppanása
A fenti tényezők egy része megelőzhető, például :
- esetleges túlsúly csökkentésével
- rendszeres, de nem túl megerőltető sport-tevékenység (pl. szobakerékpározás, úszás)
- a reumás betegségek megfelelő kezelésével
- a gyermekkori csípőízületi betegségek korai felismerése és szakszerű kezelése
A csípőízületi kopásnak jellemző tünetei vannak. A coxarthrosis kezdeti szakaszában jellemző a terhelésre jelentkező csípőtáji fájdalom. Ilyenkor az ízületi porcfelszín előbb felpuhul, később felrostozódik és fokozatosan apró porcdarabok válnak le róla, emiatt az ízületi belhártya gyulladását idézi elő. Ez az úgynevezett ízületi belhártya gyulladás (synovitis) a felelős legtöbbször a fájdalom kialakulásáért.
Később az ízület mozgáspályája fokozatosan beszűkül, a fájdalom és a mozgás-korlátozottság miatt a beteg egyre jobban sántít. A fájdalom később a kopás előrehaladtával állandósul.
Kezelési módok a csípőízületi kopás korai szakaszában: a cél a kiváltó ok kezelése, ha van olyan és egyértelműen megállapítható (pl.: másodlagos csípőízületi kopások esetében).
Ugyanakkor nagyon fontos dolog az ízületi gyulladás csökkentése és ezáltal a fájdalom megszüntetése.
A kezelési lehetőségek: gyulladáscsökkentő gyógyszerek vagy szteroid gyulladáscsökkentő injekció használata. Ez utóbbit a legtöbbször helyileg alkalmazzuk, ami azt jelenti, hogy közvetlenül az ízületbe adjuk be.
További kezelési lehetőségként ajánlom porcerősítő készítmények kúraszerű használatát és ízületi kenést biztosító és a porcfelszínt ellenállóbbá tevő Hyaluronsav injekció adását (erről a kezelési módról bővebben abban az alfejezetben olvashat).
A porc-erősítő készítmények és a hyaluronsav injekciókkal a kopás üteme sok esetben lassítható.
A folyamat előrehaladásával fájdalom-csillapító gyógyszeres kezelés, fizioterápiás (gyógytorna) kezelés csökkentheti a panaszokat, de a folyamat hosszú távon sajnos nem állítható meg.
Előrehaladott csípőízületi porckopás esetén az előbb említett lehetőségeken kívül, ha ezekkel nem érünk el javulást, akkor csípő protézis beültetése javasolt, amely a csípőízület fájdalmatlan mozgását és terhelését képes biztosítani.
Mikor érkezik el a csípőprotézis beültetésnek ideje?
Gondos ortopédiai kivizsgálással meghatározható, hogy meddig érdemes konzervatív (nem műtéti) eszközökkel próbálkozni, és mikor javasolt a műtéti kezelés.
A műtét idejének meghatározásánál mindig mérlegelni kell: a beteg korát, testsúlyát, a kísérő betegségeit, a műtét kockázatát és a várható eredményeket.
Néhány évtizeddel korábban protézis beültetését csak 60 - 65 év felett javasolták az idősebb ortopéd kollégák, azonban ma már indokolt esetben fiatal, aktív életet élő betegek is műtétre kerülhetnek. A relatív fiatal-aktív életkor ma már nem abszolút ellenjavallata a protézis beültetésének, azonban azt feltétlenül tudni kell, hogy a nagyon megerőltető fizikai tevékenységek, vagy a túlzott- megerőltető sporttevékenység a protézis várható élettartamát jelentősen befolyásolhatja (lecsökkentheti).
Milyen típusú csípőprotézis típusok léteznek?
Alapvetően két típusú csípőprotézis létezik: a cementes és a cement nélküli variánsok. Azonban a cement nélküli csípőprotézis beültetések során, ha a művi csípőízület egyik alkotó eleme nem kellően stabilan rögzül (vápa vagy a szár), akkor nélkülözhetetlen ennek a résznek a csavaros vagy csontcementtel való rögzítése. Ez utóbbit nevezzük hybrid csípőprotézisnek.
Nagyon fontosnak tartom, már a protézis beültetését megelőzően tisztázni, hogy ezen csípőprotézis típusoknak a várható élettartamát számos tényező befolyásolhatja.
Alapvetően az irodalmi adatokban nincs számottevő statisztikai külömbség a cementes és a cement nélküli csípőprotézisek között. Például Németországban előszeretettel használják a cement nélküli variánst, míg a kicsit konzervatívabb felfogású Svédországban inkább a cementes rögzítésű csípőprotéziseket preferálják. Tehát a csípőprotézis várható élettartamát nem elsősorban a rögzítés milyensége fogja meghatározni, hanem más egyébb tényezők, mint például: a csont minősége (pl.: csontrikulás), a beteg esetleges túlsúlya, a munkavégzés milyensége (nem mindegy hogy irodai ülő munkát vagy kemény fizikai munkát végez a beteg), esetleg autoimmun betegség jelenléte is negatívan befolyásolhatja a protézis várható élettartamát.
Cement nélküli csipő-protézis
A cement nélküli protézist elsősorban jó csontállományú (többségében fiatalabb életkorú) betegeknél alkalmazható. Ennél a rögzítési formánál lényeges, hogy a csont minősége alkalmas legyen arra, hogy a protézis komponensek mechanikailag kellőképpen jól rögzüljenek.
Ebben az esetben az elsődleges mechanikai stabilitást úgy érjük el, hogy a protézis vápa és a protézis szár a csontba belefeszül (ez az úgynevezett elsődleges stabilitás).
Az elkövetkező kb. 6 hét alatt a protézis felszínének kialakítása miatt, annak porózus felszínébe a csont úgymond „belenő” (mivel a protézis felülete egy csontbarát anyaggal van bevonva). Ez a műtét utáni, protézis körül létrejövő csontosodási folyamat képezi az alapját a protézis másodlagos stabilitásának.
A cement nélküli protézis jó rögzüléséhez kb. hat hét szükséges, ebben az időintervallumban a kíméletes terhelés mellett a rendszeres, nem túl megerőltető gyógytorna a legfontosabb.
A műtét utáni terhelést (rész vagy teljes terhelés) mindig egyénre szabottan a műtétet végző orvos határozza meg, ezt a cement nélküli protézis esetében az elsődleges rögzülés milyensége fogja meghatározni.
Cementes csipő-protézis
A ma már klasszikusnak mondható ún. cementes protézisek esetében a nagy kopás-állóságú műanyagból (polyetilénből) készült műanyag vápát (ami a medencecsontban kerül beültetésre) és a combcsontba illeszkedő fém szárat gyorsan szilárduló „csontcement”-el rögzítjük az előzetesen megfelelően kialakított csontfelszínhez.
A cementes csípőprotézis azoknál a betegeknél alkalmazható akiknél a csontállomány mechanikai gyengesége miatt a csont nem alkalmas arra, hogy cement nélküli rögzítés biztonsággal alkalmazható legyen.
Végül ki szeretném hangsúlyozni azt, hogy sem a cementes, sem a cement nélküli protézis nem rosszabb vagy jobb a másiknál, mindössze arról van szó, hogy az adott beteg csontállományának megfelelő, a beteg számára a legelőnyösebb rögzítési módot kell választani az összes meglévő körülmény alapos mérlegelése után.
Porckopás (artrózis, arhtrosis)
Az ízületi porcfelszín kopása (arthrózisa) nagyon gyakori betegség.
A 60-65 év körüli korosztály kb. 2/3-a érintett ebben az elváltozásban, habár nem minden esetben jár együtt tünetekkel. Az artrózis (ízületi kopás) kezdeti szakaszában lehet a beteg teljesen tünetmentes is. Azonban az arthrózis előrehaladtával jelentkeznek a tünetek is.
Az ízületi kopás (arthrosis) minden ízületben előfordulhat, jellemzőbb azonban a nagy terhelésnek kitett alsó végtagi ízületekben (térd- és csípőízületben), az ágyéki gerincen, valamint az ujjak ízületeiben. Ritkábban érintett lehet a könyök, a váll, a csuklóízület is.
Az ízületi kopás kialakulásának oka nem mindig tisztázható, ilyenkor primér ízületi porckopásról beszélünk. Ha valamilyen kimutatható ok áll a porckopás hátterében, akkor ezt másodlagos porckopásnak (secunder arthrosisnak) nevezzük. Ilyen kiváltó ok lehet, például a túlsúly, a kifejezett mozgásszervi túlterhelés, az ízületek tengelyeltérései, egyes autoimmun ízületi betegségek (pl.: RA), egyes csontrendszer metabolikus betegségei (pl.: csontritkulás), és az ízületi sérülések (pl: ízületi felszínt érintő és ezáltal az ízületi porcot károsító egyszerű vagy darabos törések) is.
A fenti tényezők egy része megelőzhető például túlsúly csökkentése, rendszeres, de nem túl megerőltető sport-tevékenység végzésével (ilyen lehet az úszás vagy a szobakerékpározás).
Az ízületek kifejezett tengelyeltéréseinek műtéti korrekciója az ízület korai kopását előzheti meg.
A porckopásnak jellemző tünetei vannak.
Az ízületi porckopás kezdeti szakaszában jellemző a terhelésre jelentkező ízületi fájdalom.
Ilyenkor az ízületi porcfelszín előbb felpuhul, később felrostozódik és fokozatosan apró porcdarabok válnak le róla, emiatt az ízületi belhártya gyulladását idézi elő. Ez az úgynevezett synovitis (ízületi belhártya gyulladás) a felelős legtöbbször a fájdalom kialakulásáért.
Kezelési módok az ízületi kopás korai szakaszában: a cél a kiváltó ok kezelése, de ez nem mindíg megállapítható. Ugyanakkor nagyon fontos dolog az ízületi gyulladás csökkentése és ezáltal a fájdalom megszüntetése.
Kezelési lehetőségek ízületi kopás esetében: gyulladáscsökkentő gyógyszerek vagy szteroid gyulladáscsökkentő injekció használata. Ez utóbbit a legtöbbször helyileg alkalmazzuk, ami azt jelenti, hogy közvetlenül az érintett ízületbe adjuk be.
További kezelési lehetőségként ajánlom porcerősítő készítmények kúraszerű használatát és ízületi kenést biztosító és a porcfelszínt ellenállóbbá tevő Hyaluronsav injekció adását. Ennek kezelési módjáról bővebben abban az alfejezetben olvashat.
Előrehaladott porckopás esetén az előbb említett lehetőségeken kívül, ha ezek nem vezetnek javuláshoz, akkor protézis beültetése vagy az érintett ízület elmerevítése javasolt. Ezek a műtéti módszerek képesek tartós fájdalmatlanságot biztosítani.
Porcrendellenességek
Az ízületeket alkotó csontvégek felszínét igen ellenálló, erős üvegporc réteg borítja. Ez a felszín biztosítja az ízületek sima mozgását. Az üvegporc igen kevés sejtet tartalmaz, ezért sérülése esetén regenerációs képessége elég csekély. A sejtek termelik a porc rostjainak fő alkotóelemeit: a hyaluronsavat, a kondroitin-szulfátot, a glükózamin-szulfátot.
Autoimmun izületi gyulladás okozta porckopás
A reumás (autoimmun) ízületi gyulladásos kórképek lényege, hogy a test immunrendszere a szervezet saját szöveteit, illetve saját sejtjeit is megtámadja.
Egy ízület sematikus képe rheumatois arthritisben (RA-ban)
A reumás ízületi gyulladás esetében az ízületi belhártya és az ízületi tok jelentősen megduzzad (lásd az ábrán pirossal jelölve), és kóros mennyiségű ízületi folyadékot termel. Emiatt a betegség aktív szakában az ízület kifejezetten duzzadttá válik. Az ízületi folyadékban ugyanakkor kóros mértékben felszaporodnak egyes gyulladásos faktorok (pl. citokinek), melyek kezdetben az ízületi porc felületi, majd a későbbiekben a mélyebb rétegeit is károsítani fogják, ami főleg az ízület széli részeire jellemző (az ízület széli része molyrágott kinézetű).
A gyulladásos betegség aktív fázisában az ízületbe adott szteroid készítményeknek gyulladáscsökkentő hatásuknál fogva csökkentik az ízületi belhártya gyulladását és ezáltal kevesebb ízületi folyadék fog termelődni, ami a porckárosodás folyamatára is kihatással lesz, ugyanis ezáltal a folyamat lelassul, vagy meg is állhat.
Ugyanakkor az immunrendszert befolyásoló, ún. bázisterápiás gyógyszerek szedésére is (pl. TNF-alfa gátlók) szükséges lehet.
Ha az ízületi belhártya kifejezetten gyulladt és a szteroid helyi injekciós kezeléssel nem érjük el a kellő hatást, akkor az ízületi belhártya arthroskopos vagy ritkán nyitott (részleges vagy teljes) eltávolítására is szükséges.
Porcsérülés, porcleválás
A képeken a fehér terület jelzi a normális ízületi porcfelszínt, míg az ebben található szigetszerű sárga terület jelöli a porcsérülés (porcleválás) helyét.
Különböző ízületi sérülések (rándulás, ficam, csavarodás) miatt nagyon sokszor az ízületi üvegporc felszíne is megsérülhet, aminek következtében kissebb-nagyobb porcdarabok válhatnak le a csontos alapról. Ilyenkor a csupasz csontfelszín vérzése miatt az ízületben vér jelenik meg, olykor az ízületből leszívott folyadék zsírcseppeket is tartalmazhat. Ez azt jelenti, hogy a csont is sérült, és abból is letörött egy kisebb-nagyobb darab, vagy egy ízületi résbe hatoló csonttörés is fennáll.
A letört porcdarabka az ízületben szabad testként viselkedik és az ízületi felszínek közé beúszva annak a beakadását fogja eredményezni.
Ha a letört porcdarabka kicsi, akkor ennek az arthroskopos eltávolítása indokolt, mielőtt az érintkező porcfelszíneken is károsodást okozhatna.
Nagyobb porcdarab leválása esetében, ha ennek csontos az alapja, akkor a legtöbb esetben a porcdarabka visszarögzíthető az eredeti helyére felszívódó szövetragasztóval, mini csavarral.
Ha a levált porcdarab elég nagy, de nem életképes és a terhelő felszínről származik (ezt főleg az alatta lévő csontalap vérkeringésének károsodása okozza).
Ha a porchiány a kiterjedése nem haladja meg a 3 négyzetcentimétert, akkor az ú.n. mozaik plasztikával helyre lehet állítani a terhelő porcfelszínt. Ez azt jelenti, hogy az érintett ízület nem terhelő (indiferens) részéről veszünk oszlop alakú csontos-porcos blokkot, és azt ültetjük át a terhelő felszínen lévő porchiány helyére. Ez legtöbbször több darabból is állhat és úgy néz ki mint egy mozaik (innen is kapta a nevét, lásd a képen).
A nagyobb kiterjedésű csont elhalás talaján létrejött porcleválás esetében csaknem minden esetben felszínpótló protézis beültetés válik szükségessé.
Ízületi porcfelpuhulás (chrondropathia)
Az ízületi üvegporc felszínek igen ellenállóak, azonban ha rövid idő alatt nagyon nagy terhelés éri, akkor a porc állománya felpuhulhat. A felpuhult porcfelszínből nagyon könnyen letöredezhetnek porcdarabok. Ez a folyamat nagyon felgyorsulhat és dominóeffektusként az ízületi terhelő porcfelszín nagyon rövid idő akár teljesen le is csupaszodhat.
A fenti dolgotfigyelembe véve, a probléma időben történő kezelése igen nagy jelentőségű.
Az ízületi porc felpuhulását mérsékelt terhelési fájdalom jelzi. Ha ez a porcfelpuhulás a térdkalácson alakul ki, akkor jellemzően főleg lépcsőzéskor vagy guggoláskor típusos panaszokat okoz, mivel ilyenkor a térdkalács a combcsont porcos felszínére rápréselődik, így fokozva a károsodott porc alatti csontban lévő nyomást. Az itt elhelyezkedő szabad idegvégződésekben a megnövekedett nyomás miatt ingerület alakul ki, ami végső soron fájdalmérzetet eredményez.
Ízületi porcbetegség (chondropathia) kezelése:
Porcerősítők szedése kúraszerűen (általában 4-6 hónapig), illetve hyalurossavas injekciós kezelés (lásd a hyalurossavas injekciós kezelésnél).
Egyes esetekben, ha a fentiek nem vezetnek eredményhez, akkor műtéti kezelés (arthroskopia) javasolt.
Gerincferdülés (scoliosis)
A gerincferdülés az egyik leggyakoribb mozgásszervi megbetegedés.
Általában a gyermekkorban kezd kialakulni, pubertáskor alatt a felnőttkor eléréséig fokozatosan romlik, ha nincs megfelelően kezelve.
Lányoknál gyakoribb, főleg a háti gerincszakaszt érinti, ritkábban az ágyéki szakaszt.
Enyhe formája csak ortopédiai szűrővizsgálattal mutatható ki, és legtöbbször nem okoz lényeges panaszt.
Gerincferülés gyors romlása esetén jellegzetes panaszt okoz: az érintett gerincszakasz főleg terhelésre (hosszabb állásra és ülésre) fájdalmas. Másik jellemzője, hogy mozgásra a fájdalom inkább szűnik.
Hanyagtartás
Hanyagtartásról abban az esetben beszélünk, ha a háti gerincszakasz normális görbülete fokozódik. Lényeges panaszt ritkán okoz. Gyakran jár együtt a mellkas egyéb deformitásaival (pl.: tyúkmellel, vagy törcsérmellel).
A gerincferdülés és a hanyagtartás is orvosi vizsgálattal nagy biztonsággal kiszűrhető.
Röntgen felvételre gyakran szükség van az eltérés pontos fokának kimérésére, és esetleges csigolya deformitások kizárására.
A hanyagtartás és a gerincferdülés kezelésében egyaránt nagy jelentőséget kap a megfelelő gyógytornász által betanított és rendszeresen végzett gyógytorna.
Az érintett, aszimmetrikus gerincszakasz szalagjainak nyújtása és a törzs izomzatának erősítése a deformitás romlását legtöbbször megakadályozza, sőt a kóros görbületeket csökkentheti.
Súlyosabb gerincferdülés kezelésére
Súlyosabb gerincferdülés esetén speciális ortopéd fűző használatára is szükség van.
A legsúlyosabb esetekben műtéti megoldás is szükséges, melyet serdülőkorban szoktunk javasolni.
A gerincferdülés műtéti kezelése során fém rudazat kerül beépítésre a gerinc két oldalán, mely a gerinc egyenes állását biztosítja.
Ferdenyak (Torticollis)
Jellegzetes fejtartás ferdenyak esetén.
A képen jól látható, hogy a jobb oldali fejbiccentő izom megrövidülése okozza az elváltozást.
A ferdenyak leggyakrabban a születés után fokozatosan alakul ki.
A ferdenyak oka a fejbiccentő izomnak (lásd a képen) a szülés során elszenvedett sérülése, bevérzése. A bevérzés hegesedést okoz, mely az izom hosszát csökkenti, és annak normális növekedésést gátolja. Így kialakul a jellegzetes fejtartás. Megfelelő kezelés nélkül éveken át rosszabbodhat, mely végül a koponyacsont aszimmetrikus torzulásához vezet. Előfordul kétoldali formája is, ekkor a fej nem oldalra fordul, hanem a mellkashoz képest előre húzódik.
Ferdenyak korai felismerése:
A csecsemő a fejét következetesen egy oldalra fordítja, a másik irányba csak alig képes mozgatni. A gyermek egy éves korára enyhe arc-aszimmetria alakul ki, mely az évek során egyre erősebbé válik. Nagyobb korú gyermeknél jól látható, hogy nyakát a beteg oldal felé billentve tartja, és fejét az ép oldal felé fordítja.
Orvosi vizsgálattal a betegség jól kiszűrhető. Az izomban kialakult hegesedést általában jól ki lehet tapintani.
A ferdenyak esetén rendszeres és korai gyógytornára is szükség van.
A nagyobb gyerekeknél nyaktartó gallér viselése segíti a zsugorodott izom nyújtását.
A ferdenyak műtéti kezelése
Amennyiben a fenti kezelések nem hatásosak, az izom tapadásának műtéti felszabadítása szükséges. A műtét után néhány hétig nyaktartó gallér viselése szükséges. A már kialakult arc deformitás általában megmarad a műtét után is, ezért fontos a kezelés mielőbbi elkezelése.
Csont daganatok (csont-tumorok)
A csontok daganatos elváltozásai (csont-tumorok) mindíg két csoportra oszthatóak: jó- és rosszindulatú csontdaganatokra.
A jóindulatú csontdaganatok közé tartoznak többek között a csontkinövések (porcos-csontos daganatok) és a csontciszták.
A jóindulatú daganatok közös jellemzője, hogy relatíve lassan növekednek és panaszt csak ritkán okoznak.
Néha azonban a jóindulatú csontdaganatok fájdalmat is okozhatnak, az ilyenkor jelentkező fájdalomra jellemző, hogy általában nem terhelésre fokozódik, hanem inkább éjszaka jelentkezik.
Ha daganatos csontszerkezeti eltérésre van gyanú, akkor mihamarabb röntgen vizsgálat szükséges. Ezt követően döntünk, hogy kell-e további kiegészítő vizsgálat ( pl.: CT, MRI, vagy radioizotóp vizsgálat).
A rosszindulatú daganatok kezelése meglehetősen összetett, ez mindig a diagnosztizált daganat típusától függ.
Csontkinövések (exostosis)
Gyermekkorban a csontok végein növekedési zóna található, ahol a csont hosszirányú növekedése zajlik. Egyes esetekben megtörténhet, hogy ebben a növekedés zónában oldalirányban is csontnövekedés indul meg. Ez az oldalirányú növekedés a teljes növekedés lezárultáig folytatódik, és néha elég nagy csontkinövésekhez vezethet, melyek sokszor igen jól kitapinthatóak.
A csontkinövésekkel csaknem mindig a hosszú csontok végeihez közel találkozunk, ami azt jelenti, hogy az ízületek közelében alakulnak ki. Ezekre az elváltozásokra jellemző, hogy az eltávolítás utáni a szövettani vizsgálat szinte mindig jóindulatú elváltozást mutat ki.
Panaszokat akkor okoznak, ha nagy méretük miatt a környező ín-izom-képleteket nyomja, ami többnyire fájdalmas mozgáskorlátozottságot okoz.
A csontkinövés diagnózis felállításában fontos szerepe van az alapos orvosi vizsgálaton túl a röntgen felvételnek. Amennyiben az elváltozás külleme alapján egyértelműen kimutatható ennek a jóindulatú volta, akkor további képalkotó vizsgálatra már nincs szükség.
Amennyiben a radiológiai kép nem egyértelmű és az elváltozás a betegnek panaszokat okoz, akkor a csontkinövés műtéti eltávolítása és ezt követően szövettani vizsgálata indokolt.
A csont daganatok műtéti kezelése
Az esetek döntő többségében ha a jóindulatú csontdaganat panaszokat okoz, akkor ennek a műtéti eltávolítása javasolt.
Amennyiben a jóindulatú csontdaganat jól körülhatárolt és nem, vagy csak igen lassú növekedési hajlamot mutat, akkor a műtéti kezeléstől eltekinthetünk. Ez utóbbi esetben azonban szükséges a jóindulatú csontdaganat szoros, bizonyos meghatározott időnkénti radiológiai utánkövetése.
A csontkinövés műtéti kezelése folyamán a csonttumort teljes egészében eltávolítjuk és szövetteni vizsgálatra küldjük.
Csontciszták esetében az csontüreget kikaparjuk, majd csonttal töltjük ki
Ha a csont daganatra csonttörés után derül fény, akkor ebben az esetben pathológiás törésről (kóros, nem megfelelő behatás után jön létre a törés) beszélünk. Ilyenkor a csont törését is el kell látni egy műtét alatt.
Végtag tengelyeltérések
A végtagok tengelyeltéréseinek számos oka lehet, pl.:
- csonttörés, amely rossz helyzetben forrt össze
- a csontok növekedési zónájának fejlődési zavara
- a csontok növekedési zónájának sérülése
- veleszületett csont fejlődési rendellenesség
Kisebb tengelyeltérés általában csak esztétikai panaszt okoz.
Ha a deformitás (tengely eltérés) nagyobb, az már az ízület egyes részeinek túlterhelését és itt korai porckopáshoz vezet.
A tengelyeltérések egy része a kor előrehaladtával, a gyermek csontnövekedése folyamán magától is javulhat. Például enyhe „X” vagy „O” térd deformitást a gyermek a növekedés befejeztéig úgymond „kinőheti”.
Ha azonban a tengelyeltérés jelentős, akkor szükség lehet annak műtéti korrekciójára is.
A végtag tengelyeltérések műtéti korrekciója
Ha a tengelyeltérés az ízület közelében van, a növekedés intenzívebb szakaszában, gyermekkorban a csont növekedési zónája fém áthidaló beültetésével a kívánt oldalon leállítható. Ebben az esetben a csont másik oldala tovább nő, és így a tengelyeltérés jelentősen csökken, vagy ideális esetben el is tűnhet. Ezt követően a fémimplantátumot eltávolítjuk.
Ha a növekedés már befejeződött, akkor az érintett csontot alapos műtéti megtervezést követően a kívánt helyen átvágjuk, majd a végtag tengely beállítása után, a csontvégek rögzítését már relatíve igen kis műtéti feltárás mellett (minimál invazív eljárással) ma már nagyon korszerű szövetbarát implantátumokkal rögzítjük. Ezt követően átmenetileg néhány hétre a végtag tehermentesítésére is szükség van, viszont gipszrögzítés alkalmazása a műtétet követően csak nagyon elvétve szükséges.
Gyermekkori lúdtalp szűrése és kezelése
Hogyan előzhető meg, illetve hogyan kezelhető a lúdtalp?
Ha gyermekkorban a sarokcsont befelé dőlését tapasztaljuk, a láb speciális tornáztatása, és jó minőségű cipő használata javasolt.
Súlyosabb esetekben szükség van ortopéd cipő felírására és viselésére, amely a sarokcsont dőlését korrigálja, így a boka szalagjainak későbbi kóros lazulását megelőzi.
Így a felnőttkori lúdtalp kialakulását nagyon sok esetben megelőzhetjük.
Igen súlyos sarok dőlés esetén gyermekkorban lehetőség van a sarokcsont tengelyének beállítására műtéti úton, egy kis metszésből behelyezett csavar segítségével.
A már kialakult lúdtalp esetén is fontos a láb tornáztatása, mely a túlterhelt láb izmait erősíti.
A már kialakult lúdtalp esetében hosszboltozat-emelő betétet javaslunk, amellyel a terhelésre jelentkező fájdalmat szűntetjük meg, vagy csökkentjük le.
A kifejezett terhelési fájdalmat okozó rögzült lúdtalp esetében műtétileg a sarokcsont kóros dőlését korrigáljuk, a lábtő ízületeinek elmerevítése mellett.