A reumás (autoimmun) ízületi gyulladásos kórképek lényege, hogy a test immunrendszere a szervezet saját szöveteit, illetve saját sejtjeit is megtámadja.
Egy ízület sematikus képe rheumatois arthritisben (RA-ban)
A reumás ízületi gyulladás esetében az ízületi belhártya és az ízületi tok jelentősen megduzzad (lásd az ábrán pirossal jelölve), és kóros mennyiségű ízületi folyadékot termel. Emiatt a betegség aktív szakában az ízület kifejezetten duzzadttá válik. Az ízületi folyadékban ugyanakkor kóros mértékben felszaporodnak egyes gyulladásos faktorok (pl. citokinek), melyek kezdetben az ízületi porc felületi, majd a későbbiekben a mélyebb rétegeit is károsítani fogják, ami főleg az ízület széli részeire jellemző (az ízület széli része molyrágott kinézetű).
A gyulladásos betegség aktív fázisában az ízületbe adott szteroid készítményeknek gyulladáscsökkentő hatásuknál fogva csökkentik az ízületi belhártya gyulladását és ezáltal kevesebb ízületi folyadék fog termelődni, ami a porckárosodás folyamatára is kihatással lesz, ugyanis ezáltal a folyamat lelassul, vagy meg is állhat.
Ugyanakkor az immunrendszert befolyásoló, ún. bázisterápiás gyógyszerek szedésére is (pl. TNF-alfa gátlók) szükséges lehet.
Ha az ízületi belhártya kifejezetten gyulladt és a szteroid helyi injekciós kezeléssel nem érjük el a kellő hatást, akkor az ízületi belhártya arthroskopos vagy ritkán nyitott (részleges vagy teljes) eltávolítására is szükséges.